Már a kezdő képsorok azt ígérik, hogy nem egy egyszerű, könnyed hangvitelű filmnek nézünk elébe. A Mocsok beteg, perverz, bizarr, sértő, undorító. Brutális hatással bíró könyvadaptáció, amit Baird fekete humora és McAvoy zseniális alakítása tesz pikánsabbá. Különlegesen érdekes karakterrajzot mutat be, a Trainspottinghoz hasonló módon, ugyanis ez a film is Irvine Welsh regénye alapján készült, azonban attól messze elmarad.  

Rendezte: Jon S. Baird

Szereplők: James McAvoy, Jamie Bell, Imogen Poots, Eddie Marsan, Joanne Froggatt

A film Bruce Robertson (James McAvoy) karakterét mutatja be mint pszichés gondokkal küzdő, erőszakos rendőrt. Egy polgárpukkasztó, aki drogozik, kurvázik, vedeli az alkoholt. Ő a mindnyájunkban lakózó troll, aki semmilyen szinten nem fogja vissza az ösztöneit és érzelmeit. Neki nincs bűntudata, a társadalmi normák hidegen hagyják. A karrierje is egy nagy vicc, ahogyan ezt ő is megfogalmazza: nem azért lett rendőr, hogy megakadályozza a bűnözést, hanem azért, hogy ennek részese lehessen. Amikor csak teheti, visszaél a hatalmával, és úgy manipulál mindenkit, hogy az neki mindig javára váljon. Éppen egy előléptetés előtt áll, és ennek érdekében képes minden kollégáját hátbaszúrni. Felháborító viselkedése hol hányingert, hol empátiát, hol szánalmas sajnálatot vált ki a nézőből, az utóbbi kettőt azonban csak a film vége felé tapasztalhatjuk. „Az élet szar” alapon megpróbál alkalmazkodni, sőt felülkerekedni az életen, bebizonyítva azt, hogy ő még ennél is szarabb tud lenni. Legyőzhetetlen külsője és magatartása ellenére kétségbeesettebb, mint bárki más. Szemünk előtt válik ronccsá a hallucinációkkal, személyiségzavarral és depresszióval küszködő zsaru, aki amúgy egészséges körülmények között a biztonság érzetét kellene, hogy keltse a nézőben. Ilyen szemét alakot, mint Robertson karaktere, rég lehetett látni a filmvásznon.

Ahogy egyre mélyebbre süllyed a hallucinációkba és a beteges életmódba, úgy válik egyre komorabbá a film hangulata, a cselekmény bonyolultsága már-már ijesztően játszik a néző elméjével. Vannak jelenetek, amik röhögésre késztetnek, viszont kellemetlen érzéssel töltenek el ugyanakkor. Ez jellemzi leginkább a film fekete komédia mivoltát. Szótlanul és döbbent állapotban jöttem ki a film végén a teremből, így bátran állíthatom azt, hogy a kívánt meghökkentő hatást elérte a rendező. Nehéz, lelket és idegeket megpróbáló, zseniális könyvadaptáció.

♠ Zilahi Ágnes Réka