Ahol 27 ország kultúrája találkozik!

Mindig is szerettem a népzenét és a hozzá kapcsolódó dolgokat. Legyen szó kultúráról, néptáncról, népzenéről, hegedűről vagy csak egyszerűen zenészről, szívesen elbeszélgetek bárkivel ezekről a számomra kedves dolgokról. Épp Szamosújváron a Téka Alapítványnál tartottuk szokásos heti táncpróbánkat, amikor közölték a nagyszerű hírt, miszerint augusztus 20-án, Budapesten lesz föllépésünk.

Utólag kiderült, hogy határon túli magyar fiatalok találkozójáról van szó, amit Goldschmied József az Égtájak Egyesület iroda igazgatója szervez. A Vendégségben Budapesten cím alatt 15-dik alkalommal megszervezett néptánc találkozóra összesen 27 országból érkeztek tehetséges fiatalok. A barátaimmal már a próba után beültünk kocsmázni és megbeszéltük, hogy ki milyen programokkal szeretné majd megtölteni Budapesten töltött idejét. Elhatároztuk, hogy valamelyik este közösen lesétálunk a Duna partra és megnézzük a Parlamentet.

Eljött a várva várt nap: az indulás napja. Itt már nem volt olyan, hogy „nincs kedvem”, „beteg vagyok” vagy „fáj a fejem”. Egyszerűen mindenki jönni akart! Érkezésünkkor József fogadott, aki elmondta, hogy vannak szabályok, amelyek egyszerűek, ám betartásuk kulcsfontosságú, az itt tartózkodáshoz. Kipakoltunk és este elindultunk ismerkedni. Ahogy az ajtón kiléptünk két gyönyörű lány azt kérdezte: „Ti nem jöttök?” – csak néztünk össze a barátommal. Később elmondták a lányok, hogy minden este tíz órától táncház van a sportcsarnokban, ami a szállásunktól körülbelül ötszáz méterre volt. Az az este valami feledhetetlen volt! Rengeteg új barátom lett hirtelen. Csak úgy teltek ezek a nagyszerű, különböző eseményekkel teli napok. Közeledett a nemzeti ünnep. Föllépésünk napja. Két nappal azelőtt, már napi két-három próbát is tartottunk, hogy gálaműsor közben, ne legyenek gondok a koreográfiával. A NAGY nap: ünnepelt az ország, mi meg izgultunk föllépésünk miatt. Ennek ellenére a mindössze 14 perces műsorunknak hamar vége lett, és hatalmas sikert arattunk. Az időzítés, a sorrendek, a dinamika. Egyszerűen minden tökéletes volt.

Utolsó nap, amikor haza kellett indulnunk. Nagyon szomorú és nehéz pillanat volt, mivel nagyszerűen teltek napjaink. Haza érkezésem után, első gondolatom az volt, hogy: „ide jövőbe is el kell menni”. Rögtön elő is vettem a laptopomat és bejelentkeztem Facebookra, hogy bejelölhessem ismerősöknek új barátaimat. Ám mint kiderült, elkéstem. Szinte mindenki, akivel ottlétem alatt megismerkedtem már elküldte partnerkérelmét. Azóta is tartom velük a kapcsolatot és várom, hogy újra találkozhassunk.